október 13, 2018

Esemény 2

2. esemény:

Részvétel:

Az eseményen 30 fő vett részt, 15 résztvevő a fogadó városból, Velletriből, Olaszországból. A magyarországi Kőszegről 4, a németországi Bad Kötztingből 3, a lengyelországi Chojnából 4, és az máltai városból, Marsaskalából 4 fő dolgozott együtt a találkozó során.

Hely/dátum:
A találkozó az olasz Velletri városában került megrendezésre, 2018. április 12-től 2018. április 15-ig.

Rövid leírás:

A második esemény célja Az Európai Uniós tagság előnyeinek bebemutatása volt, valamint annak demonstrálása, hogy egy nagy ország, az EU egyik alapítója hogyan gondolkodik a kisebb országok fontosságáról, milyen partnerség alakulhat ki. Ezenkívül a másodlagos cél az volt, hogy a résztvevők megvitassák a menekültek helyzetét, és induljon el egy beszélgetés a jelenlegi menekülthelyzet problémáiról és a lehetséges megoldásokról.

Az eseményt számos fiatal egyetemi hallgató és polgár egyesülete, a TRATTI szervezte mentoruk, volt tanáruk, Dr. Alessandra Modio valamint kollégái és barátai segítségével. A Tratti, amely ebben a projektben Velletri város nevében jár el, kitűnő programot készített a 30 hivatalos résztvevő számára, akik közülük 15 német, magyar, lengyel és máltai volt.

A konferenciát Dr. Alessandra Modio, a Tratti mentora, egykori tanácsnok nyitotta meg a vacsora előtt. Beszédében hangsúlyozta, mennyire fontos a fiatalok közéletben való részvétele. Azt is megemlítette, hogy sok fiatal résztvevő dolgozik a kiállításon, amelyet a következő napon nyitunk meg. Hangsúlyozta a nemzetközi találkozók fontosságát is, ahol nagyon különböző résztvevők működhetnek együtt. Jó emlékeket idézett fel a korábbi Kőszegen szervezett sikeres uniós projektekről. A vacsora után nagyszerű alkalom kínálkozott az informális vitára. Fontos megemlíteni, hogy a rendezők megpróbálták megtalálni az események (könyvtár), a tanulmányutak (múzeum, borászat), az étkezések (pizzéria, agroturizmus), és a szállás (agroturizmus) legjobb helyeit: akár hagyományos olasz, akár nemzetközi vagy EU által támogatott helyeket.

Másnap reggel (április 13) Edoardo Menicocci, a TRATTI elnöke nyitotta meg a napot. Beszédében üdvözölte a projekt valamennyi résztvevőjét. Elégedettségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy milyen sokan jöttek el a hirdetőtáblán közzétett programokra. Hivatalosan bemutatta a 4 másik ország delegációit és a fogadó csoportot. A projektben részt vevő partnerek nevében is köszönetet mondott mindazért a segítségért, amelyet Dr. Alessandra Modio adott.

Azt is elmagyarázta, hogy az esemény helyszíne a város nagyon fontos helye: a könyvtár. A város kulturális életének központi szerepe miatt Velletri könyvtára a Kultúra és a Zene Házaként is ismert. Mivel az EU támogatásával építették újjá, ezért azt gondolták, hogy tökéletes lesz az esemény megnyitására – szimbolikus státusza miatt.

A programot egy film megtekintésével kezdtük. A Nagy Európai Katasztrófa című filmet Annalisa Piras olasz rendező készítette. A film egy olyan nem túl távoli jövőről szól, ahol Európa már nem létezik, és nem csak a valószínű okokat hangsúlyozta, hanem a szörnyű következményeket is, amelyeket a nacionalizmus visszatérése okozhat Európában. Az egész film nagyon megrázó, és megtalálhatjuk a hasonlóságokat a múlt és az esetleges jövő között. Mivel a programot az esemény előtt időben kiküldték, a résztvevők jól felkészültek erre, de mindannyiunkat nagyon megérintettek a film szomorú történetei, amelyeket különböző európai országok lakói mondtak el. A szervezők azt kérték, hogy gondoljuk át a látottakat, és készüljünk fel a következő nap folyamán tartandó megbeszélésre.

A konferenciát David Sassoli úr, az Európai Parlament alelnöke is megtisztelte jelenlétével. Beszédében kiemelte az olyan események fontosságát, mint az EULOCAL, amelyben Európa különböző országainak projektrésztvevői beszélgetnek az európai problémákról. Nagyon lenyűgözte a sok fiatal jelenléte a közönség körében, mivel a fiatalokat általában nem érdekli a politika. Nekik is, és valamennyi résztvevőnek nagyon sikeres konferenciát kívánt. Előadása után lehetőség nyílt arra, hogy a résztvevők kérdéseket tegyenek fel: optimista az EU jövőjéről, vár egyéb kilépést stb.

A kérdések és válaszok után Fausto Servadio, a város polgármestere osztotta meg gondolatait a közönséggel. Kifejezte, mennyire örül, hogy Velletri részt vesz az Európa a Polgárokért, a Városok Hálózata keretében szervezett projektben. Elmondta, hogy nagyon büszke a Trattira, mivel ők annyit tettek azért, hogy a fiatalok részt vegyenek a város társadalmi életében. Felhívta a színpadra Dr. Alessandra Modiot, a csoport mentorát, a volt tanácsost, és kiemelte, hogy mennyire fontos az a segítség, amelyet a lelkes fiataloknak adott.

Dr. Mátrai István a projekt koordinátora röviden bemutatta a programot és annak fontosságát. Hangsúlyozta, hogy sok ember euroszkeptikus, és nem akarja látni az EU létezésének előnyeit. Ezenkívül kifejezte meggyőződését, hogy a konferenciák és rendezvények sorozata hozzájárul az EU jobb megítéléséhez. Azt is megemlítette, hogy az első konferenciát Máltán, Marsaskalában szervezték, és nagyon hatékony volt. A résztvevők új szempontokat és tényeket fedeztek fel, amelyek mindegyike kiemeli a kicsi és nagy, a régi és az újabb EU-országok együttműködésének szükségességét. Köszönetét fejezte ki a találkozó előkészítéséért, szervezéséért és minden résztvevőnek sikeres konferenciát kívánt.

Rövid szünet után a konferencia résztvevői és a városból érkező látogatók megismerhették Abdoulaye Mbodj úr előadását hallgathatták meg. Az afrikai bevándorlók első generációs értelmiségijeként Milánó bírósági ügyvédje lett. Beszélt családja életéről. Apja Senegalban élő családjától azzal az ígérettel vált el, hogy mindegyiküknek egy jobb jövőt találjon, mint amit a szülőföld kínálhat. Soha nem adta fel, és most Lodi határában dolgoznak és élnek. Legnagyobb büszkeségük a három gyermek, akiket nagy szeretetben neveltek. Abdoulaye Mbodj kijelentette, hogy soha nem érzett hátrányos megkülönböztetést, sem az iskolában, sem munkahelyén. Saját példájával egy olyan Olaszországot mutatott be, amely üdvözöl, és nem elutasít. Apjához hasonlóan tiszteletre méltónak érzi magát, és hálás azért a hatalmas segítségért, amelyet sok embertől kapott. Most úgy érzi, itt az ideje annak, hogy mindezt visszafizesse, ezért mindent megtesz azért, hogy segítse azokat, akiknek szüksége van rá. Előadása mintegy bevezetője volt annak a kiállításnak, amelyet ezt követően néztünk meg. Ennek témája az “Új Európaiak”. Ez olyan bevándorlók gyermekeiről készült, akik úgy döntöttek, hogy Olaszországban maradnak, és megváltoztatják az életüket, mindig szem előtt tartva azokat a szörnyű megrázkódtatásokat, amelyeket családjaiknak át kellett élniük.

Ezután közösen megnyitottuk a nyilvánosság számára is nyitott kiállítást. Szerencsére sok diák is eljött a megnyitóra, és meghallgatta Abdoulaye Mbodj hozzá fűzött szavait. Lehetőségünk volt olvasni olyan sikeres és kevésbé sikeres történetekről, mint olyan híres sportolók, akik nem tartozhatnak a nemzeti csapathoz, mivel menekültek voltak, olyan tudósok, akik dolgozni tudtak és elismertek. Ahogyan Abdoulaye Mbodj úr elmondta, mindannyiuknak keményen kellett dolgozniuk, hogy elérjék céljaikat. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy a program jól megtervezett: a kiállítás után lehetőséget kaptunk arra, hogy informálisan beszéljünk az “új európaiakról”, és délután is beszélhessünk országunk helyzetéről.

Ebéd után visszatértünk a könyvtárba a workshopra: fő témája volt a migráció, mivel érthető módon a témának nagy a jelentősége az európai történelemben. Négy nemzetközi csoportban dolgoztunk. Mindegyik csoport egy-egy kérdést kapott, és 3 egyszerű javaslatot kellett bemutatnia a műhely végén. A négy témakör a migráció és az integráció, a fenntartható növekedés és fejlődés, a védelem és biztonság, az információ és kommunikáció.

Következtetéseink különbözőek voltak: először is hangsúlyoztuk a gazdasági és politikai bevándorlók közötti különbséget, valamint a média fontosságát a bevándorlók és a bevándorlás terén tapasztalható felfogás szempontjából hazánkban és általában Európában. Az is előkerült, hogy a nyilvános viták és a kritikus gondolkodás mennyire lényeges, amikor ilyen témákról beszélünk.

Másodszor, a csoportok arról beszéltek, hogy szüksége van-e Európának a bevándorlókra pl. a népesség elöregedése miatt, ami hozzájárul a munkaerő iránti igényhez. A kérdés az, hogy ez-e a valódi megoldás? A dolgoznak-e a menekültek? A tanításhoz és a képzéshez pénzügyi segítségre van szüksége.

Végül foglalkoztunk az integráció problémájával: a legtöbb résztvevő megemlítette az integráció problémáit, az erőszak problémáit és a megosztottságot Európában. Többen említették azt a nehézséget, hogy az emberek különböző szabályokkal és hagyományokkal rendelkező teljesen más környezetből származnak. De lehetséges-e egyáltalán megoldani a különböző kultúrák integrációjának problémáját? Néhányan közülünk megpróbáltunk néhány lehetséges megoldást felvázolni, hangsúlyozva a nyelvi akadályok csökkentésének és az oktatás fontosságának szerepét az integráció folyamatában. Azt is kiderült, hogy egy igazi integráció nem is várható el, és lehetetlen. Meg kellene fontolni, hogy ezeknek az embereknek abban az országban kellene segíteni, ahonnan származnak – ha ez biztonságos ország.

Mindannyian egyetértettünk abban, hogy a valódi veszélyben lévő menekültek minden segítséget megérdemelnek, de együtt kell működniük, elfogadniuk új országaik szabályait és törvényeit. Azt is megemlítettük, hogy sajnos egyes migránsok bűnözők, és a helyiek hajlamosak arra, hogy az összes menekültet ugyanabba a skatulyába helyezzék, így a migránsokkal szembeni hozzáállás egyáltalán nem pozitív.
A műhelymunka után a meghívott országok küldöttsége röviden beszélt otthon saját tapasztalatairól.

A Bad Kötztingi delegáció két szempontot emelt ki: a menekültek elszállásolása és munkábaállást segítő oktatás. Mindkettőre van jó és rossz példájuk is. Náluk mintegy 160 szír, etióp, iraki, iráni, kazah, orosz, ukrán, mali, eritreai, szomáliai és nigériai menekült él. Többségük egy valamikori kórházban lakik, és csak néhány regisztrált menekült él a városban lévő lakásokban. Csak hatvanan rendelkeznek menekült státusszal, és csupán ketten dolgoznak. A gyermekek egész napos iskolába vagy óvodába járnak.

A legfontosabb pozitív tény az, hogy aktív és elkötelezett önkéntesek nagy menekült-támogató hálózata létezik, és segíti a menekültek integrációját különböző tevékenységekben, például sportklubokban és önállóságra nevelési tréningeken. A férfiak és a nők külön oktatást kapnak: a férfi menekültek számára – hogyan viselkedjenek a nőkkel való kapcsolatban vagy az uszodákban; a nők számára nyelvtanfolyamokat tartanak, ahol a gyermek- és csecsemőgondozáshoz szükséges szókincset sajátítják el. Egy másik pozitív példa a német lakosság és a menekültek együttműködése a közös kötő és főzőtanfolyamok szervezése. Van még egy kerékpárjavító műhelyük is, amelyet menekültek vezetnek.

Negatívum azonban az, hogy az állam nagymértékben függ az önkéntesek munkájától, akik között vannak kevésbé megbízhatóak. A menekült státuszúak lakhatási problémákkal küzdenek. Az elszigetelt szálláshelyek ugyan megakadályoznak néhány problémát, de nem segítik az integrációt.

Ami az oktatást illeti, 11 osztályban körülbelül 180 hallgató van. Az oktatás szintek szerint történik, és a legtöbbjük hajlandó tanulni. A pontosság kezdetben problémát jelentett, de mostanra a diákok nem kevésbé megbízhatóak, mint a németek.

Pozitív példa: Egy szíriai menekült (feleség és 2 gyermek), aki arab irodalmat tanult, tolmácsként vesz részt az ügynökségnél, és a szakiskolában szociális munkásként dolgozik, emellett a megyei közigazgatás teljes munkaidős szociális munkása, menekültügyi helyettes. Érdekelt az integrációban; gyermekei németül is beszélnek.

Vannak azonban negatív példák is. Egy szíriai diáknak, aki deviáns magatartást tanúsított, és nem követett szabályokat, még kábítószerekkel is kereskedett, el kellett hagynia az iskolát, és nincs jövője Németországban.

A megyei vállalatok hajlandóak a menekültek oktatására és képzésére, és a szakképzés után alkalmazzák őket, különösen az afganisztáni diákokat. Többségüket érdekli a tanulás és az integráció. Esélyeik arra, hogy maradhassanak minimálisak, mivel a szövetségi kormány Afganisztánt biztonságos országgá nyilvánította, amely nem egyértelmű Németországban, így állandóan félnek a kitoloncolástól. Még azt is megtörtént, hogy egy diákot a rendőrség egy iskolai osztályból vitt el.

Az integrációnak még hosszú útja van. A menedékjog megadására vagy tagadására vonatkozó eljárás túl sok időt vesz igénybe. Nehéz a menekültstátuszúak számára, hogy munkát vagy szállást találjanak. Sok német menekültek irányába mutatott attitűdje egyáltalán nem pozitív.

A Kőszegi delegáció nem tudott túl sok példát adni. Elmondták, hogy Magyarország is sok menekültnek ad otthont, ha azt kiérdemlik, és akkor jó körülmények között élnek. Kőszegen is élnek külföldiek, pl. örmények stb. Sok szakember, például orvosok, építészek és más dolgozók érkeztek Magyarországra, így Vas megyébe is, és nagyon jó hírnevük van. Azonban nem túl sokan szeretnének Magyarországon maradni, többnyire tranzit országként szeretnék használni, és Németországba akarnak költözni. Ennek egyértelmű oka az, hogy Németországban magasabb az életszínvonal.

Magyarország nem tagadja meg a segítséget a veszélyben lévőktől, de a magyar kormány a legális beutazáshoz személyi okmányokat igényel. Azokat, akik illegálisan szeretnének bejutni az országba – és így Európába – visszaküldik. Az is igaz, hogy a magyar kormány határozottan úgy véli, hogy a segítséget a származási országban kell biztosítani; Magyarország már sok pénzt küldött az életkörülmények javítására, kórházak, iskolák stb. építésére.

A Chojnai küldöttség nagyon különböző helyzetekről beszélt. Jó példaként említették egy 17 éves bevándorlót Szíriából. Az állandó bizonytalanság és félelem miatt a család úgy döntött, hogy Lengyelországba költözik. A menekültek legnagyobb kihívása a lengyel nyelv tanulása. Enélkül nehéz volt egy tinédzsernek új barátokat találni, vagy tanulni a középiskolában. Egy másik probléma az diákság negatív attitűdje a menekültek irányába. Három évig tartó lengyelországi tartózkodás után leány elmondta, hogy diáktársai már pozitívan viszonyulnak hozzá, ugyanakkor nem változott a menekültekkel szembeni magatartásuk. Véleménye szerint ez nem helyes, mert mindenki megérdemli mások segítségét és a biztonságos, békés életkörülményeket. A család azt tervezi, hogy Lengyelországban marad a szíriai konfliktus végéig, vagy talán még tovább is.

Az eljárások Lengyelországban bonyolultak és több hónapig tartanak. A különböző országból érkező menekültek mind ugyanabba a központba kerülnek. Egy csomó frusztrált ember él egy helyen, hiszen hosszú és bizonytalan ideig kell várakozniuk. A menekültügyi központokban a nagy kulturális különbség konfliktusokat okoz. Ráadásul a menekülteknek csak kevesebb, mint egynegyede szeretne megtanulni lengyelül.

Nagyon hosszú a bevándorlók befogadása és a menekültstátusz megítélése Lengyelországban. A szabályok szerint legfeljebb hat hónapig tarthatna, de a valóságban két évet is elérheti. Ez idő alatt a külföldiek különleges központokban vannak. Kapnak lakást, ételt, orvosi ellátást, zsebpénzt és biztosítják a lengyel nyelvtanfolyamot. Mindaddig, amíg nincs törvényes tartózkodási engedélyük, nem dolgozhatnak, és nem hagyhatják el a központot.

Lengyelországnak nagy problémák vannak a külföldiek integrációjával és a társadalomba való beilleszkedésük előkészítésével. Bár menekültstátuszt igényeltek, vagy már meg is kapták azt, legtöbbjük nem hajlandó tanulni a lengyel nyelvet. A központokban közel négyezer ember van. Az utóbbi években csak mintegy 100 felnőtt és mintegy 500 gyerek vett részt nyelvórákon. Nincsenek következményei az órákon való részvétel megtagadásának. A másik probléma az, hogy nincsenek tapasztalt tanárok. Lehet, hogy a helyzet hamarosan megváltozik, mert nemrégiben egy céget azzal bíztak meg, hogy az egész országban koordinálja az oktatást.

A menekültstátusz megszerzése után a külföldiek egy évig tartózkodhatnak a központban. Ezután a segítség megszűnik, és függetlenné válnak. Az egy év azonban nem elég idő ahhoz, hogy mentális, fizikai és érzelmi szempontból megerősödjenek, elfelejtsék a háborút, megtanuljanak egy nyelvet, és munkát találjanak. Miután elhagyják a központot, a menekültek alig vagy egyáltalán nem részesülnek támogatásban.

A Marsaskalai delegáció beszélt a problémájáról: nem akarják kirekeszteni a Máltára érkező menekülteket, de a sziget nagysága és viszonylag magas népessége komoly problémákat vet fel. Földrajzi helyzetük miatt sok hajó köt ki, és ha csak ideiglenesen is, sok menekültet nem lehet kezelni.

Az est is hozzájárult az egész rendezvény sikeréhez. A vacsora a falusi turizmus keretében szálláshelyünkön volt. Azt is megnézhettük, hogyan készülnek a hagyományos ételek. Ezután élveztük a hagyományos olasz zenét, amit egy helyi csoport játszott. Emellett gondolatainkat informálisan is megoszthattuk egymással, bár a nap tele volt megbeszélésekkel és kemény munkával.

Szombaton Velletriben sétáltunk, és meglátogattuk a múzeumot és a templomot. Mindkét helyen részletes tájékoztatót kaptunk, beleértve a régészeti munkák leírását is. A szokásos olaszos hangulatú ebéd során megízlelhettük a hagyományos olasz, valamint a reform ételeket. Ezt követően örömmel látogattuk meg Velletri egyik kísérleti pincészetét. Ott a pincészet vezetője elmagyarázta e létesítmények olaszországi központi szerepét. Elmondta, hogy nem nyereségorientált bortermelők, hanem olyan tudományos munkát végeznek, amelynek az a célja, hogy a lehető legjobb minőségű és legnagyobb mennyiségű terméket lehessen előállítani e csodálatos természetes forrásokból.

Nem csupán a workshopokon, hanem e szabadidős programok keretében is lehetőségünk volt megfigyelni, hogy Velletriben uniós források felhasználásával milyen sok projektet hajtottak végre az elmúlt évek során.