január 8, 2019

5. Esemény

Részvétel:

Az eseményen 59 fő vett részt, 31 résztvevő a fogadó városból, Kőszegről, Magyarországról. A máltai Marsaskalából 8, a németországi Bad Kötztingből 9, a lengyelországi Chojnából 6, és az olasz városból, Velletriből 4 fő dolgozott együtt a találkozó során.

Hely/dátum:

A találkozó a magyarországi Kőszeg városban került megrendezésre, 2018. október 18-tól 2018. október 21-ig.

 

Rövid leírás:

Az ötödik, azaz az öt közül a legutolsó esemény célja az volt, hogy összefoglalja a projekt általános témáját, például felsorolva az európai uniós tagság sok-sok előnyét, és elemezze az euroszkepticizmust. Másik cél az volt, hogy bemutassa az Európai Unió tagságának előnyeit az esemény mind két részében, mind az “elméletiben”, mind a tanulmányi látogatáson keresztül.

Az ötödik rendezvényt a Kőszegi Testvérvárosi Egyesület szervezte, ahol a tagok nagyon feszített, de hasznos programot állítottak össze az 59 hivatalos résztvevő számára, akik közül 28 volt Németországból, Olaszországból, Máltáról és Lengyelországból.

A konferenciát az egyesület két tagja, Horváth Anikó és Sudár András népzenei előadásával nyitotta meg. Ezt követően Dr. Mátrai István, az egyesület elnöke üdvözölte a résztvevőket, és kérte Huber Lászlót, Kőszeg város polgármesterét, hogy megossza gondolatait a vendégekkel. Beszédében hangsúlyozta azoknak az eseményeknek a fontosságát, ahol több nemzet képviselői összejönnek, hogy megbeszéljék az Európai Unió fontos kérdéseit. Összefoglalta a város gazdag és kihívást jelentő történelmét, hangsúlyozva, hogy a határ melletti élet azt tanította nekünk, hogy tiszteletben tartsuk a többi nemzetet. Példákat említett azzal kapcsolatban, hogy bemutassa, milyen sikeres és jó a kisebbségekkel való együttélés városunkban. E jó kapcsolat teszi városunkat színessé és sikeressé.

A polgármester beszéde után a vendégként érkezett csoportok átadták a szervezőknek a kiállításhoz készített festményeket, rajzokat és fényképeket. A szervezők utána befejezték a kiállítás rendezését. (A megnyitó ünnepség másnap volt.) A vacsora jó lehetőséget biztosított a résztvevők számára, hogy megismerkedjenek egymással.

Másnap, október 19-én, péntek reggel a program bemutatkozással kezdődött. Néhány résztvevő már ismerte egymást, de sokan közülük nem ismerték még egymást. A csoportok vezetői röviden bemutatták csoportjaikat. Bad Kötzting alpolgármestere, Wolfgang Pilz úr bemutatta a 9 tagú csapatot, akik közül 3 fiatal volt. Mario Calleja, Marsaskala polgármestere bemutatta a 8 tagú máltai delegációt. Janusz Cezary Salamończyk, Chojna Douzelage elnöke beszélt a lengyel küldöttségről. A 4 fős olaszországi delegációt Velletriből Edoardo Menicocci, városi tanácsos mutatta be.

Végül Dr. Mátrai István, az egyesület elnöke nemcsak a magyar csapatot mutatta be Kőszegről, hanem üdvözölte a hollandiai Annigje Kruytboschot, Európai Douzelage elnököt is, aki csatlakozott az üléshez. Nagyon tartalmas és hasznos előadást tartott az ülés során, és segít a projekt szélesebb körű terjesztésében is.

Dr. Mátrai István, a projekt koordinátora bemutatta a projekt honlapját, amely tartalmazza a projekt legfontosabb adatait, megmutatta hogyan működik, milyen fájlokat vannak már feltöltve. Megmutatta a Kőszeg honlapját is, ahol a projekteseményeket már részben feltöltötték. Hangsúlyozta, hogy mennyire fontos ez, és a projektben részt vevő valamennyi város számára kötelező a városuk weboldalán ugyanolyan helyet teremteni, mert ez feltétel ahhoz, hogy a projekt megkapja az EU pénzügyi támogatását. Azt is hangsúlyozta, hogy a végső beszámolót a koordinátor fogja elküldeni, de kérni fogja a partnerek segítségét.

A nap további részében a résztvevők egy Vízzel kapcsolatos workshopban vettek részt, amelyet Mátrai-Tálos Ilona és HalászMátrai Ilona készítettek elő. Az előkészítési fázisban nagyméretű plakátokat készítettek a vízlábnyommal kapcsolatos általános információkról, valamint néhány konkrét adatról. A külföldi vendégek tájékoztatása érdekében csodálatos képek segítségével készült el a kiállítás a világhírű magyar termálvizekről és gyógyfürdőkről.

A munka egy teszt megoldásával kezdődött, amely 13 többszörös választási kérdést tartalmazott. Az első 10 kérdés a vízlábnyomásra vonatkozott. Ilyen kérdések merültek fel, például: “Mennyi víz szükséges egy csésze kávé elkészítéséhez?” (A válasz sokkolta az embereket: 140 liter), vagy “Mennyi víz szükséges 1 kg marhahús előállításához?” még sokkolóbb volt: 15500 liter). A résztvevők közül csak néhányan voltak jól tájékozottak ebben a témában. Az utolsó három kérdés az édesvízhez kapcsolódik: az édesvíz hány % -át használja a háztartás, az ipar és az öntözés. (A tesztkérdések az “Anyagok” között találhatók)

A résztvevők csoportokban dolgoztak. A válaszok ellenőrzése után a legjobb csoport egy-egy “Balaton szeletet” kapott.

A műhely második részét Mátrai- Tálos Ilona moderálta. Mind az öt csoport egy-egy rövid párbeszédet kapott. A témákat 15 percen belül megvitatták, és egy szóvivő ismertette a beszélgetés eredményét. A kiosztott papírok mindegyike néhány vízlábnyommal, valamint a közvetlen és közvetett vízfelhasználással   kapcsolatos információval kezdődött.  (Európában például egy átlagos személy közvetlen vízfelhasználása naponta 100-150 liter. Ennyi vizet fogyaszt ivóvízként, ruhadarabok mosására, fürdésre és öntözésre. Az ember közvetetten vízfogyasztása napi 1500 és 10 000 liter között van, attól függően, hogy hol él, és milyenek a vízfogyasztási szokásai. (a vita témái megtalálhatók az “Anyagok” között).

Az A csoport témája étkezéssel volt kapcsolatos, vegetáriánusok legyünk, vagy húsevők? A beszélgetés John (vegetáriánus) és egy Tom (carnetarian) között zajlik egy étteremben. Ismerve a különböző élelmiszerek vízlábnyomát, a csoport megvitatta a témát, és kialakította a véleményét. A csoport szóvivője előnyként említette az emberek egykori táplálkozási szokásait, amikor hetente egyszer ettek csak húst. A csoport úgy fogalmazott, hogy nem kell mindenkinek vegetáriánusnak lennie, de törekedni kell a kiegyensúlyozott táplálkozásra. Ez a vélemény nemcsak a kisebb vízigény miatt fogalmazódott meg, hanem azért, mert az ember mindenevőnek született.

A B csoport témája az iskolai étkezdék kínálata volt. A párbeszédben két szülő, Kate és Ann beszélt az iskolai étkezdében kínált ételek minőségéről. A legfontosabb kérdés az volt, hogy milyen ízletesek a menzákon kínált ételek. A megbeszélés után egyetértettek abban, hogy a kiegyensúlyozott, frissen készített ételek egészségesek a gyerekek számára. Kémiai adalékok használatával az étel finomabbá válhat, de a különböző E számú összetevők egészségkárosodást okozhatnak, pl. nagymértékben növelik az étvágyat. Ezen tényezők mellett a víz lábnyom is nagyon nagy.

A C csoport témája a boltban volt. A legfontosabb kérdés az volt, hogy mi lehet a műanyag zacskók betiltásának következménye, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szemétlerakókat sokkal több vízzel kell tisztítani. A csoport tagjai a víztakarékosságot és a környezetbarát megoldásokat is mérlegelve megegyeztek abban, hogy szupermarketekben betiltanák a (különösen a nagyon vékony zacskók esetén), de még mindig használnák őket a kukákban. Azt is megemlítették, hogy újrahasznosított papírzacskók lennének jók a hulladék tárolására, ugyanis ezek a természetben lebomlanak. Ilyen módon vizet is spórolhatunk.

A D csoport témája a helyi termékek felhasználásának előnyeit állította szembe a távolról szállított javakéval.  A megbeszélés után a csoport felsorolta a helyi termékek használatának előnyeit és hátrányait. Figyelembe véve a fenntartható fejlődést, jobb a helyi árut használni, mert nem igényel szállítást, mely során sok mérgező gáz szabadul fel, az üzemanyagot elfogyasztják, stb. Ezen túlmenően sokkal kevesebb vizet pazarolunk a felesleges szállítás.

Az E csoportnak tíz, víztakarékossággal kapcsolatos módszert kellett javasolnia. Azt is el kellett dönteniük, hogy milyen korban a legjobb a víztakarékosságról beszélni. Ez a csoport számolt be utolsóként, hogy összefoglalásként elmondhassák, hogy akár öt éves korban is nevelhető, tanítható a gyermek víztakarékosságra. Felsoroltak tíz olyan módszert, amely segíti a vízzel való spórolást. Mind a tíz felsorolt ​​módszer látható az “Anyagok” között.

A műhely elméleti részét a moderátor, Mátrai -Tálos Ilona foglalta össze. Említette, hogy az 1960-as években csak a föld erőforrásainak kétharmadát használják az emberek. 1992. október 21-én volt a globális túlfogyasztás napja, attól kezdve már a következő év erőforrásai kezdtek fogyni. A jelenlegi életmódunk fenntartása érdekében 1.7 Földre lenne szükségünk, de az csak egy van. A vízhasználat kétszer olyan gyorsan nő, mint a népesség. Hacsak ez a tendencia meg nem fordul, valamint a víz elosztása és a vízfogyasztás fenntarthatósága nem lesz igazságosabb, akkor 2025-re a népesség kétharmada vízhiánnyal fog szembenézni. Ha minden ember felelősséggel gondolkodik és cselekszik a vízfogyasztással kapcsolatban, mint ahogy arról beszéltünk délelőtt, akkor később nézünk szembe a fenyegető vízhiánnyal. A tanulmányi látogatás során holnap látni fogjuk, hogy milyen helyi tevékenységek segítették néhány forrás védelmét.

Lepold Ágnes a vízzel kapcsolatos műhelymunka után megnyitotta az előző este összeállított kiállítást. Elmondta hogy, miért választottuk a vizet a fiatalok festményeinek, rajzainak és fényképeinek témájaként. A megnyitó után kicsi korongokat adott a résztvevőknek, hogy azzal adják le szavazataikat az első helyezett festményre és fotóra.  A megnyitó ünnepséget egy rövid kávészünet követte.

A kávészünet után az európai értékekkel folytattuk a munkánkat. Elsőként prof. Dr. Schöpflin György, az Európai Parlament tagja tartott előadást. Meghívott vendégünket Básthy Béla, a város alpolgármestere mutatta be.

A professzor beszámolt az integrációról Magyarország és más kis országok és / vagy az egykori keleti blokkhoz tartozók szemszögéből. Ő is osztotta nézeteit az euroszkepticizmus forrásairól.

Először is beszélt Magyarország EU-ban való helyéről, hangsúlyozta, hogy a méret és a lakosság létszáma meghatározó, a nagy országok dominánsabbak az EU-ban.  Azonban amikor az EGK a második világháború után megalakult, a cél az volt, hogy Európát ne csak gazdaságilag, hanem politikailag is kigyógyítsa a traumából, és e cél elérése érdekében olyan intézmények hoztak létre, amelyek megakadályozzák a nagy országok kicsik feletti uralmát az egyenlőség elvének tiszteletben tartásával.

Dr. Schöpflin kifejtette, hogy a második világháború után a szocialista-kommunista szektorban ezeknek az országoknak a fejlődését mesterségesen visszatartották, a parasztság városi emberré alakult és az emberek elnyomottak voltak. Az elnyomás azonban soha nem lehet 100% -ban sikeres, mint azt az 1960-as években már jelezte az ellenállás.  Végül a békés forradalmak ezekben az országokban esélyt adtak arra, hogy csatlakozzanak Európához. Magyarország 1989 után nagy elvárásokkal tekintett az integrációra.

Tehát a kérdés az, vajon a kis államok csak egy új birodalom részei az EU-ban, s van-e valamilyen eszközük problémáik megoldására. A professzor hangsúlyozta, hogy az EU-nak lehetőséget kell adnia a kis államok számára is, hogy problémáikat meg tudják oldani. Dr. Schöpflin hangsúlyozta, hogy az EU-tagság számos tekintetben nem teljesítette a kelet-európai elvárásokat. Például, gazdasági szinten nyilvánvaló, hogy az országok rangsorolása nem változott sokat az életszínvonal tekintetében. Emellett 1989-ben a demokrácia felé történő elmozdulás nagy lépés volt a nemzeti emancipációban és a nemzettudat növekvő népszerűségének köszönhetően, a nemzeti identitás megőrzése egyre fontosabbá vált a kis államok számára.

Bár nyilvánvaló, hogy az EU-integráció sikeres, mert kompromisszumot lehet találni, az emberi jogok normatíváinak növekvő fontosságával az elmúlt évtizedben felmerül a kérdés, vajon az országhatalom az EU-ban lehetséges kompromisszum útján lép-e fel.

Az előadás után néhány kérdés merült fel például a hollandok és talán más nyugat-európai emberek érzésével kapcsolatban. Ők gyakran úgy érzik, hogy magas adót fizetnek a kelet-európai országok támogatásáért, és felteszik a kérdést maguknak, hogy az EU milyen előnyökkel jár számukra. A professzor elmondta, hogy az EU által finanszírozott projektek többségét Kelet-Európában a nyugati vállalatok végzik, így ezekből a projektekből is részesülnek, így az alapok mintegy 90% -a nyugatra megy vissza. Az előadás előtt és után kiosztottuk a Schöpflin professzor által írt legújabb cikket: “Az európai kis államok és a nagy örvények. A többpólusú világ bonyodalmai. ”

Az előadás és a kérdések után az ebéd lehetőséget adott arra, hogy a résztvevők kicsit lazítsanak, és felkészüljenek a délutáni foglalkozásra.

A délutáni foglalkozás egy megható visszaemlékezéssel kezdődött. Felkértük Annigje Kruytbosch asszonyt, az Európai Douzelage elnökét, hogy fogalmazza meg azt, hogy: “Mit jelent az Európai Unió számomra?”

Ms. Annigje Kruytbosh először édesapja életéről beszélt, arról, hogy mint az összes 18 éves férfinak, a nácikért kellett dolgozniuk. De ő ehelyett elrejtőzött. A háború után egyetemre ment. Diáktársaival együtt egy erős, stabil és békés Európáról álmodott. Mindannyian megpróbáltak előre tekinteni, és egy széttagolt Európa emléke arra késztette őket, hogy békében újjáépítsék Európát.

Tanulmányait követően külügyi munkát végzett, és hamarosan Párizsba utazott, hogy az Európai Szén- és Acélközösségért dolgozzon. Mint mindannyian tudjuk, ez volt a Közös Piac és az EU elődje. Az Európai Szén- és Acélközösség szerződését 1951-ben írták alá, és 1952-ben lépett életbe, mindössze 7 évvel a háború befejezése után. Ez volt az európai integráció és a béke legfontosabb kezdeményezése. Az előadó még kis baba volt, amikor Párizsba, majd 15 évvel később Brüsszelbe költöztek. 1944-ben Belgium, Hollandia és Luxemburg létrehozta a vámuniót, így megvalósult az áruk és a személyek szabad mozgása e három országon belül.

Gyakran hallom: “Igen, de Belgium, Hollandia és Luxemburg nagyon hasonlít”, amit merek vitatni. Különböző nyelveket beszélünk, különböző vallásúak vagyunk, különböző a történelmünk és különböző mentalitással rendelkezünk. De ez működik, és ez a legfontosabb! Utolsó tény apámról, amiért nagyon büszke vagyok rá, ő volt a Schengeni Szerződés megálmodója. Az álma, hogy az volt, hogy nyíljanak meg a határok Európán belül – mint a Benelux államokon belül -, és legyen egy Európai (Gazdasági) Unió.1985-ben írták alá Luxemburgban a Schengeni Egyezményt. „Szóval mit jelent az EU számomra? Egy Európai Unió létrejöttét megelőző környezetben nőttem fel. Utolsó vizsgáimat 1980-ban Brüsszelben az Európai Iskolában tettem le, ahol akkor 9 nemzetiség gyűlt össze. Jól szórakoztunk az olaszokkal, megpróbáltuk megérteni a dánokat, mert a nyelvünk közel áll egymáshoz, élveztük a magasszíntű oktatást az angoloktól és egy nagy közös baráti családot alkottunk. Én azzal a gondolattal nőttem fel, hogy mi Európából egyesülünk a sokféleségben. Nyugat Európa lakói közel 75 éve élnek békében. Ez nagyon, nagyon hosszú idő. Tudatában vagyok annak, hogy ez nem igaz kelet európai barátainkra, a közelmúltban bizonytalan és ijesztő időket éltek meg. Mindannyiunknak megvan a felelőssége, hogy együtt járjuk a béke útját! Büszke vagyok arra, hogy apám sokat tett a mai európai unióért. Az Ő Európája, az én Európám, a ti Európátok: működjünk együtt azért, hogy Európa egységessé váljék, tanítsuk meg egymást tisztelni. Tudom, hogy meg tudjuk csinálni! (Az egész beszéd megtalálható az Anyagok között.)

A beszéd után a résztvevők elkezdték az euroszkepticizmusról szóló workshopot. Az egész műhely három részből állt.

Először minden résztvevő 6 kérdéses többszörös választási tesztet kapott. Olyan kérdésekre kellett válaszolniuk, mint pl. mikor kezdődött az euroszkepticizmus, melyek a leginkább euroszkeptikus országok, a 2015-ben a népesség hány százalékának volt pozitív képe az EU-ról.  Kiderült, hogy a válaszok közül csak 2 volt 100%. A moderátorok, Nagy Marietta és Claire Strasbaugh részletesen megbeszélték a válaszokat, és bizonyították azokat.

A második rész célja az volt, hogy felmérjék hogy a résztvevők mennyire vannak tisztában néhány fogalommal, mennyire ismerik a szavakat, például a nacionalizmust, a lágy / kemény euroszkepticizmust, az euro-visszautasításokat, az euro-szerelmeseiket stb. A csoportok különböző színű papírokon kapták meg az egyes fogalmakat és meghatározásokat, majd azokat párosítaniuk kellett. Nem volt nehéz feladat, de fontos volt tudni, hogy mennyire vannak tisztában a résztvevők mindezekkel. (A feladat megtalálható az Anyagok között.)

Az utolsó rész sokkal interaktívabb volt: a résztvevőknek fel kellett állniuk és a helyiség jobb oldalára vagy bal oldalára kell menniük, vagy középen kell maradniuk attól függően, hogy egyetértenek vagy nem a képernyőn olvasható kijelentésekkel. Amikor elmozdultak, meg kellett beszélniük döntésüket a többiekkel. A nyilatkozatok az uniós tagsággal kapcsolatos érzéseikhez kapcsolódtak. Csak néhány példa:

Mindent figyelembe véve országom számára előnyös, hogy az EU tagja.

Személy szerint inkább európai állampolgárnak érzem magam, mint országom polgárának.

A bevándorlás gyengíti a nemzeteket, mivel az új polgárok igényeire kell összpontosítania.

Érdekes volt megfigyelni a küldöttek válaszait. Fontos volt, hogy minden résztvevő úgy gondolta, hogy országaik előnyöket élveznek az uniós tagságból. Néhány résztvevő azonban inkább az országa állampolgárságának érezte magát, és az európai állampolgárság csak utána jött. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy nincs semmi baj ezzel az érzéssel, ha tiszteletben tartják az európai értékeket is. A bevándorlókkal szembeni attitűdök kicsit jobban megosztották a résztvevőket. Rövid összefoglaló után a moderátorok zárták a műhelymunkát.

Egy rövid szünet után a résztvevők a Vár kulturális központba sétáltak, ahol egy népzenei koncertet élvezhettek, majd a Vár reneszánsz termében vacsorával zárult az aznapi program.

Szombat reggel a helyiek kíséretével a külföldi résztvevők városnézésen tekinthették meg a történelmi városközpontot és annak felújítását. Láthatták, mennyi épületet újítanak fel európai vagy kormányzati alapok segítségével. Ezt követően meglátogattuk a hegyeket. Ez a tanulmányút is hozzájárult ahhoz, hogy a résztvevők láthatták az Európai Uniós tagság előnyeit. Az egykori vasfüggöny emlékei figyelmeztettek a múltra.  Európai polgárként néha Magyarországon, néha Ausztriában sétáltunk. Nagyon kevesen tudják elképzelni, hogy korábban néhány kilométerre közelíthettük meg ezeket a helyeket.

A hegyi séta része volt a vizes projektünknek, annak gyakorlati része volt. Az utazás során több olyan forrást láttunk, amelyek vize évtizeddel ezelőtt tiszta volt. Később a szennyezés (mind Magyarországon, mind Ausztriában) elrontotta az ilyen források jó minőségét. Azonban a közös erőfeszítés sikeres volt, büszkén mutattuk meg nekik, hogy a híres Hétforrásból bátran lehet inni.

Az ebéd után a résztvevőknek rövid szabadidejük volt: lehetőségük volt arra, hogy meglátogassák a főtéri kirakodóvásárt. A napot és az egész hivatalos rendezvényt búcsúvacsora zárta, ahol bejelentettük a fotó- és rajzverseny győzteseit is.

Vasárnap reggel néhány delegáció itt tudott maradni, és részt vett az úgynevezett Orsolya napi vásáron. Ilyenkor az egyesületek, csoportok, iskolák stb. kínálják az általuk készített ételeket. Arra kértük partnereinket, hogy hozzanak helyi ételeket. Ezeket, és az egyesület tagjai által elkészített édes és sós süteményeket is kínáltuk a vásáron. A projektről szórólapokat is készítettünk, azoknak a látogatóknak adtuk, akik érdeklődésükkel megtisztelték a nemzetközi asztalt. Így nem csak a helyi polgárok, hanem más látogatók – még sok más országból is – lehetőséget kaptak a projekt megismerésére.